Életszerepeinkről írtam nemrég, most folytatom… tehát:
Szerepeink nem állandóak. Egyesek közülük újak, mások megszűnnek vagy átalakulnak, akár készen vagyunk rá, akár nem. Tudunk-e vajon velük együtt változni? Vagy beleragadunk egy, már elavult szerepbe, és mi leszünk az Örök Gyerek, az ősz hajjal is a húszéves lányoknak szépet tevő Menő Fater, vagy a felnőtt gyerekeire rátelepedő, szülői szerepét elengedni képtelen Gonosz Anyós?
Életünk változásai mindig krízisállapotot jelentenek, kezdve onnan, amikor kibújunk az anyaméhből. Aztán megtanulunk járni, beszélni. Egyre több felelősség, ahogy növekszünk, fejlődünk. A fiatal felnőttkor, a pályaválasztás, a párválasztás, egzisztenciateremtés, családalapítás életszerepeink szempontjából különösen nehéz időszak. Elengedjük a Fiatal Felnőtt Diák szerepet (Istenem, azok az egyetemi bulik!), és bele kell(lene) nőnünk az Életét Megalapozó Pályakezdő, a Friss Házas (vagy Stabil Partnerkapcsolat Résztvevője), esetleg a Fiatal Szülő szerepébe. Nem is csoda, ha sokan tiltakoznak ellene, ezért van a “kapunyitási pánik” jelensége, amikor huszonnyolc évesen kezdi el a harmadik szakot valaki, otthon lakva. És cinkosan egymásra találva a Gyermekéről Gondoskodó Szülő szerepet elengedni még nem akaró anyuval és apuval.
A szerepeink tehát hozzánk nőnek, nem könnyű elengedni őket. Na, ilyenkor is segíthet a pszichodráma: a csoportban “felpróbálhatjuk” új szerepeinket, és elengedhetjük a régieket.
Székesfehérváron március 3-án induló pszichodráma csoportunkban kipróbálhatod, hogyan lehetséges felkészülni rád váró új életszerepeidre, vagy éppen elengedni egy régit. Még van két helyünk a csoportban – lehet, hogy az egyik épp rád vár!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: