Kinek ne esne jól, ha úgy ismerik, mint laza, spontán embert, aki jó társaság, felszabadult, humoros? De mit is értünk spontaneitáson? Az ösztönös, szinte magától jövő, gondolkodás nélküli cselekvést nevezzük általában spontánnak. Valami pozitív tartalom kötődik a szóhoz, hiszen van benne könnyedség, és feltételezi, hogy nincsenek korlátok, vagy legalábbis elég messze vannak. Aki nem spontán, arról könnyen gondolhatjuk, hogy betanult, begyakorolt minták szerint cselekszik, a váratlan helyzetekkel nem tud mit kezdeni, és talán nem igazán szórakoztató társaság.
Ezek szerint a spontán cselekvés, mint elérendő cél, nem tanulható? Csak úgy jön? Nem is tudunk rajta uralkodni?
J. L. Moreno, a pszichodráma atyja sok más fogalom mellett a spontaneitásnak is új értelmet adott. Úgy vélte, hogy a spontán cselekvés az, amikor valaki egy régi helyzetre új módon reagál, vagy egy új helyzetre megtalálja a legmegfelelőbb reakciót.
Hát igen, ezt a gondolatot emésztgetni kell. Elég távol áll attól, ahogy hétköznapi értelemben gondolunk a spontaneitásra.
Ki ne ismerné fel egy-egy kapcsolatában a számtalanszor ismétlődő helyzeteket, beszélgetéseket, amelyeknek már pontosan tudja a kimenetelét, a forgatókönyvét? Csak azt nem tudja, hogyan lehetne másként alakítani. Mit kellene tenni, mondani, hogyan kellene jelen lenni, hogy most ne ugyanúgy, ugyanazzal a frusztrációval, csalódottsággal, lefagyással vagy kitöréssel érjen véget? Miért ne lehetne tenni valamit azért, hogy egyszer másként legyél jelen egy akár évek, évtizedek óta ismétlődő jeleneteket produkáló kapcsolatban?
Vannak, akiknek a mondat másik fele az ismerősebb. A legjobbak a megszokott, az ismétlődő helyzetek, az ismerős emberek, a nagyon hasonló típusú munka. A váratlan helyzetekben nehéz megtalálni a kontrollt, a megfelelő szavakat, az odaillő viselkedést. Utána még sokáig gyötör a gondolat, hogy vajon ez volt-e a leghelyesebb megoldás. Elszalasztottál-e egy lehetőséget, vagy jól éltél vele? Jó-e, hogy megmondtad a magadét, vagy inkább hallgatni kellett volna? Miért ne lehetne elindulni a belső szabadságnak, a belső erőnek egy olyan útján, amelyben az új helyzetek nem feltétlenül ijesztőek, hanem inkább kihívásnak, vagy az élet természetes velejárójának tarthatjuk őket?
Igen, ha ez a spontaneitás, ez a fajta jelenlét gyakorolható, tanulható. Például az önismeret egyik módszerével, a pszichodrámával. Ha te is szeretnéd elkezdeni ezt a spontaneitást, csatlakozz Székesfehérváron induló pszichodráma csoportunkhoz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: