A pszichodrámát megismertető sorozatunkban most a szó második feléről szeretnék írni. A „dráma” magyarul elsősorban egy irodalmi műfaj vagy annak színpadi változata. Van még a szónak egy hétköznapi jelentése is: „Hallottad milyen családi dráma zajlik a szomszédban?” Vagy „Ne drámázz! Ne rendezz jelenetet!”
Az eredeti görög szó jelentése azonban más: tett, cselekvés. Ez az a bizonyos action, ami már átment a hétköznapjainkba az angol szó révén, és ezt hordozza a pszichodráma is.
Nem lenne igaz azt mondani, hogy semmi köze nincs a színházhoz. Moreno, a pszichodráma atyja fiatal korában érdeklődött a színészet, az irodalom iránt. Később ezt összekötötte terápiás, lélekgondozó tanulmányaival, és színházi kísérleteiben látta, hogy miként hat egyes jelenetek eljátszása az egyáltalán nem profi szereplők hétköznapi életére.
Előre megírt szövegek helyett, először az újságban megírt történeteket adtak elő, később átváltottak a leghétköznapibb élethelyzetekre. Eleinte színészek improvizáltak a nézők instrukciói alapján, majd a nézők is résztvevők lettek, és végül az önismereti csoportban levők már egyszerre játszanak és válnak nézőkké a csoportvezető segítségével.
A színpad nem emelvény, hanem egy kijelölt hely a teremben, amelynek a határait egyszerű tárgyak jelzik.
A téma nem egy ismeretlen hős karakterének megjelenítése, hanem az önmagukat és kapcsolataikat megismerni vágyó emberek életének egy aktuális kérdése. Ezért nem lehet elrontani, nincs lámpaláz és taps sem. Ami viszont nem marad el, a katarzis, a megtisztulás. Újra eljátszani egy fontos jelenetet az életünkből, és akár máshogy újrajátszani, meglátni, amit eddig nem láttunk belőle, katartikus hatású.
Magyarországon ismert és elterjedt a drámapedagógia is, sok jeles művelője van. Az áthallások miatt érdemes röviden tisztázni a pszichodráma és a drámapedagógia közötti különbséget is, bár az elnevezésekből is következtethetünk az eltérésekre.
A drámapedagógia a pedagógia eszköztárához tartozik, a cselekvésen keresztül megvalósuló tanulásra koncentrál, a foglalkozásokat sokszor az iskola keretein belül, pedagógusok tartják gyerekeknek. A pszichodráma csoportot egymást korábban nem ismerő, önismeretben fejlődni akaró emberek alkotják. (Alkalmazási területenként eltérő lehet a célja és a célcsoportja, hiszen a pszichoterápiában gyerekekkel és serdülőkkel, és a legkülönbözőbb pszichés betegségben szenvedőkkel is foglalkoznak.)
Akit egyébként nem vonz a színpad, és akiben a szereplés gátlásokat ébreszt, azoknak is ajánlom a pszichodrámát, hiszen itt a dráma leginkább mint cselekvés, action, átélés és újrajátszás fontos.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: