
Amikor megemlítem, hogy pszichodrámával foglalkozom, ismerőseim sok mindenre asszociálnak: kinek a reikki ugrik be, esetleg a családállítás. Valójában szó sincs semmi ezotériáról, univerzum energiájáról, világlélekkel való egyesülésről vagy hasonlókról. Szakemberek által kidolgozott, tudományos alapokon álló önismereti terápiás és személyiségfejlesztő módszerről beszélünk, amit művelői hosszú éveken át tanulnak, gyakorolnak.
A pszichodráma kreativitásra, spontán és szabad játékra hív. Ennek során lehetőségünk van arra, hogy “játszásiból” kipróbáljunk új szerepeket, kifejezzük, amit eddig nem tudtunk, megtapasztaljuk, amire eddig nem volt lehetőségünk, találkozzunk önmagunkkal és másokkal. A drámajáték személyiségünk legértékesebb részét, szabad gyermeki énállapotunkat teljesíti ki.
A jól működő drámacsoport biztonságos terében visszajelzéseket kapunk, megélhetjük az elfogadottságot, megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül az adott témánkkal. A pszichodráma a cselekvés által indít változásokat a lelkünkben – Jacob Levy Moreno, akitől az alapgondolat származik, így fogalmazta meg: “a cselekvés gyógyítóbb hatású, mint a beszéd“. A játék által teremtett “mintha-valóság” terében újrajátszhatjuk konfliktusainkat, kipróbálhatunk sok mindent miközben visszajelzéseket kapunk, korrekciós élményeket élhetünk meg, vagy a szerepcserék által más szemszögből látjuk ugyanazt a helyzetet vagy magunkat. A pszichodráma egy kaland, hallatlanul izgalmas és gyógyító utazás önmagunkhoz és másokhoz.
Hadd idézzem egy drámacsoportunk résztvevőjének visszajelzését, amit utolsó foglalkozásunk alkalmával adott: “Kiszabadult belőlem olyan erő, mire nem számítottam – meglepett, FELSZABADÍTÓ volt, MEGERŐSÍTETT“.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: